Tél van. Téli éjszaka. Az éjszaka puha mélységéből egyre erősebben, erőteljesebben árad az ima, hömpölyögnek a szavak.
Betölt szívet és lelket, átlép a test határain, a meleg szoba falain túl, ki a házak közé, az „ezüst sötétségbe”; felkúszik a jeges, csontos fákon, fel a szikrázóan hideg levegőbe, hogy megérintse a csillagokat, ismeretlen távoli tájakat, s eljusson abba az Erőtérbe, ahhoz a Központhoz, ahová szánták; hogy kitágítsa a teret és az időt, a jelen, a Most pillanatát.
„Add Istenem, hogy világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben” – hangzik a költő fohásza, s benne az egyetemes emberi vágy a béke, a lelki béke iránt.
Az elcsendesedés, a befelé tekintés, a Csend megünneplésének óhaja. A Csendé, mely elvezet a Forráshoz…
Csend… Csendek…
A fenyő csendje… a lobogó gyertyáké… a szemek, arcok, mosolyok, mozdulatok csendje… a sugárzó örömé… a kimondott szó mögötti csönd… a tárgyak és árnyak csendje… a téli éjszakában magasodó templom csendje… a jégvirágos ablak kimetszette táj csendje… az utazó s az utazás fáradt csendje… a jóságosan átölelő, inspiráló, önmagából elinduló és visszatérő Csend…
A várakozásé… az Adventé…
A jászol minden Karácsonykor felfénylő csendje… Mária és József összetartozásának Istentől származó csendje…a Csillag titokzatos, a Bölcsek alázatos csendje… s az Örömhíré…: „mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneitől”(Máté 1-21)…
Csend… átölelő, felemelő…
S az ima folytatódik: „Add meg előlegként azt a csendet, azt az asztalt, ahol minden civódás és megkülönböztetés megszűnik végre, ahol mindenki helyet kap, a maga helyét…”Vajon megteremthető-e, megadatik-e az az „asztal”? Az a Csend?
Hiszen itt a csendtől félő, Istentől elhagyott XX-XXI. századi ember didergése is… A csalásokkal és megcsalatások- kal, árulásokkal terhelt ember didergése… Az önmagától és másoktól eltávolodó, kiüresedett ember didergése…Félelmeket, szorongásokat teremtő és folyamatosan újrateremtő ember didergése, amikor „a csönd kihűl.”
Hitetlen és hívő, kétkedő és a bizonyosságot tudó számára is irányt adó Echart Tolle következő gondolata: „A belső csend fogja megmenteni és átalakítani a világot…”
Karácsony előtt, a várakozás napjaiban, valamennyien részesei lehetünk a belső Csend megszületésének, megélésének, az ebből adódó Öröm átélésének, ha képesek vagyunk megnyitni a szívünket, és teljes figyelmünkkel befelé fordulunk.Így erőteljesebben tudjuk újraélni a Karácsony misztériumát, szeretteink felénk áradó szeretetét.
Polányi Éva