Minden év május 10-e a Madarak és Fák Napja, ebből az alkalomból szántam rá magam, hogy népszerűsítsek két igen ritka és veszélyeztetett madárfajt, melyek szerencsénkre megyénkben még fellelhetők. Az egyik az apróka kerti sármány, a másik pedig a nagyobb testű gázlómadár, a túzok.

 

A kerti sármány, megyénk egyik veszélyeztetett énekesmadara

A kerti sármány hazánk fokozottan védett madarai közé tartozik. Magyarországon időről időre szigetszerű populációkban megjelenő madár. Az elmúlt húsz évben a Mátra környékén Baranya és Békés megyében találtak költőhelyeire.

Elterjedése szabálytalan, szigetszerű. Jellemző, hogy egyes helyeken hirtelen bukkan fel mint fészkelő, azután néhány évre eltűnik. Az elmúlt húsz évben a Mátra környékén Baranya és Békés megyében találtak költőhelyeire.

Fészkelőhely: az európai állomány elsősorban bozótokkal, fákkal tarkított nyílt mezőgazdasági területeken, illetve szőlőskertekben, erdőszéleken telepszik meg. De előszeretettel tartózkodnak fenyőerdőkben, nyírfás sztyeppeken, hegyoldalak fái között és meredek völgyekben is. Hazánkban elhagyott gyümölcsösök, szőlőskertek és szőlőültetvények, valamint faiskolák és tölgyfaültetvények nyújtanak a kerti sármány számára otthont.

Fészkelés : a kerti sármányok a földön, az aljnövényzet közé jól elrejtve, sűrű fű között, szőlősbe, raknak fészket, amelyet mindig a tojó épít.

Költési idő: április utolsó napjaiban kezd a fészkeléshez, az elkészült fészekbe általában 4-5, néha 3 vagy 6 tojást rak, amelyeket egyedül a tojó költ ki. A 10-12 nap múlva világra jövő fiókák etetésébe a hím is besegít, de ekkor is a tojóra jut a munka nagyobb része. A második költés júniustól július első feléig tart.

Táplálkozás: kedvenc elesége gerinctelenekből - rovarokból, csigákból és kisebb csúszómászókból - tevődik össze, de a költési időn kívül nem veti meg a különféle növények magvait sem. A rovarok közül a szitakötők, egyenesszárnyúak, bőrszárnyúak, fülbemászók, recésszárnyúak és legyek teszik ki fő táplálékát. A magok közül pedig a fenyőféléket, a kendert és a fűféléket fogyasztja előszeretettel.

Vonulás: a kerti sármány állomány teljes egészében útra kel, ha ennek eljön az ideje. A költőhelyet általában augusztus végén, vagy szeptember elején hagyja el. Hosszú útjának végcélja Nyugat-Afrika Szaharától délre eső részei: Guinea, Elefántcsontpart, Nigéria és Etiópia területe. Visszatérésére április közepén kell számítani.

Állománynagyság, védelem: a kerti sármányok száma Európa szerte csökkenőben van. Nemzetközi szinten élőhelyeik védelme a legfontosabb feladat. Az egyre terjeszkedő mezőgazdaság megfékezése, a ligetek, cserjések megmentése és a visszafogott mezőgazdasági vegyszerhasználat sokat lendítene a megmentésükért tett erőfeszítéseken. De másféle veszély is leselkedik a kerti sármányra, Magyarországon a szőlők vegyszerekkel való permetezése jelenti számukra a legnagyobb veszélyt.

(forrás: sulinet.hu; )


A túzok (Otis tarda) a gázló madarak egyik családja, megyénk „jómadara”

A világszerte veszélyeztetett túzok, mára közvetlenül veszélyeztetetté vált az intenzív mezőgazdaság okozta kedvezőtlen élőhelyi változások miatt. Magyarországi populációja egyike a legnagyobbaknak, létszáma alapján még van esély arra, hogy fenntartsuk hazai állományát.

Előfordulásuk: Afrika, Ausztrália és Eurázsia. Magyarországon is előfordul, sőt a legnagyobb túzokrezervátum Dévaványán van.

Fészkelőhely: a túzok a nyílt területek madara. Egyaránt megtalálja életfeltételeit a füves pusztákon és az extenzív mezőgazdasági környezetben is. A mezőgazdasági területek bővebb táplálékkínálatot, kedvezőbb mikroklímát biztosítanak számára, mint a természetes élőhelyek, ugyanakkor fészkei itt súlyosan veszélyeztetettek. Legkedveltebb élőhelyei a gyepek, a lucernások, a gabonatáblák és ezek tarlói, illetve télen a repceföldek.

Fészkelés, költési idő: a párválasztás az ún. dürgéshez kapcsolódik. A dürgés az időjárástól függően március végétől május elejéig tart. Hagyományos dürgőhelyeihez ragaszkodik, azokat évről évre felkeresi. A tojók többnyire a dürgőhely környékén választanak maguknak fészkelőhelyet. Előfordul azonban, hogy akár 10 kilométernél is távolabb fészkelnek. Dürgőhelyének környékén nyugalmat igényel, a háborgatás befolyásolja a szaporodás sikerét. Fészekalja általában 2 tojásból áll. Magyarországon évente 70-140 fészekalj veszélyeztetett. Ezek mintegy 30-55%-a megvédhető a természetben a fészek helyén. A kakasok 4-6, a tyúkok 4 éves korukra válnak ivaréretté. A fészkelés április legvégétől június közepéig tart, ritkán még augusztusban is találkozni röpképtelen fiókát vezetgető tojóval.

Táplálkozás: a túzok egyaránt fogyaszt növényi és állati eredetű táplálékot; magvakat, hajtásokat, bogarakat, hernyókat, esetenként kisemlősöket, gyíkokat, madárfiókákat is. Télen kifejezetten növényevő. Különösen a repce- és a lucernaföldek jelentenek számára kedvező táplálkozóterületet.

Vonulás: a Kárpát-medencében élő túzokpopuláció általában nem vonul. A hideg, jeges, havas telek azonban gyakran dél felé kényszerítik. Ilyenkor eljutnak Olaszországba és Albániába is. Az ilyen nagy távolságú kóborlás során gyakran jelentős veszteség éri az állományt.

(Bővebben a www.mme.hu oldalon.) 

Lulu