Ezzel a fájdalmas felkiáltással zörgetett be hozzám egykoron Teri néni, a minden füvek, fák, és virágok rongyos gúnyájú, de jóságos anyókája, még hódmezővásárhelyi lakos koromban.
Talán inkább drótférgek? Nem? Teri néni? kérdeztem, miközben elmémben lázasan kutattam a biológiai tanulmányaim között. „Nem, nem! Ezek itt ni! Ezek miatt kell pusztulni mindennek!” mutogatott dühösen az utcán parkoló autók sorára.
Mivel még mindig nem mutathattam túlzottan értelmes képet, levegő után kapkodva hadarta, hogy a Bercsényi utcán garázst építenek valakik, és a több száz éves tölgyek közül kettőt már kivágtak.
Ez az emlék jutott eszembe, amikor barátom felhívta a figyelmemet, hogy a békési fogászati rendelő előtt is garázsokat építenek, és ezeknek helyet teremtendő, - még a nyáron -több hatalmas fát kivágtak. Miért kell minden építkezést a fák kivágásával kezdeni?
Bevallom nemigen tudtam neki megnyugtató választ adni. Cinikusan hangzott volna, ha azt mondom, hogy: mert a fáknak nem lehet azt mondani, hogy „állj odább!” A lakótelephez pedig garázsok is tartoznak, mert az így komfortos. Legalább is mai korunkban.
Eddig érve a diskurzusban több „ZÖLD” fogalommal is meglehetne ismerkedni!
Egyik ilyen az ÖKOLÓGIAI LÁBNYOM. Röviden arról van szó, hogy évezredeken keresztül az ember - mint biológiai faj –napi létfeltételeinek megteremtéséhez (élelem, lakás, eszközök) csak viszonylag éppen annyi természeti erőforrást vett el környezetétől amennyire feltétlen szüksége volt. A kor technikai színvonalán nem is futotta volna erejéből sokkal többre. A helyzet azonban drámaian megváltozott a XIX.-ik század végén felgyorsult tudományos-technikai forradalommal. Gondoljunk csak bele, hogy modernnek mondott napjainkban mennyi-mennyi technikai eszköz szolgálja úgymond a kényelmünket!? Ezen eszközök –az autót is beleértve!- előállítása, működtetése, elhelyezése, és később mint roncs, vagy hulladék ártalmatlanítása, mind-mind iszonyatos mennyiségű természeti erőforrást - közöttük a fogászat előtti élet erős fáinkat is - vesznek igénybe.
Ezen erőforrás felhasználást korunk fogyasztói társadalom ideája a végletekig felpörgeti.. A földünkért aggódó tudóskörök szerint, ha a jelen tendencia gyökeresen nem változik meg a következő 10-20.évben, akkor 50-70év múlva a földi élet pusztulása megállíthatatlanná válik!
Azt, hogy várható-e gyökeres fordulat a fent említett 10-20 évben döntse el ki-ki maga, miután ebből a szemszögből is megvizsgálta a napi folyamatokat!
Van e akkor megoldás? Erre keresnek választ felelősségérzettel megáldott emberek RIO-de-JANEIRÓ-óta, amikor is amerikai nyomásra megalkották a FENNTTARTHATÓ FEJLŐDÉS fogalmát.
Legyen ez egy későbbi témánk?
Békési István
White Club