1695 április 13-án halt meg a híres francia meseíró, La Fontaine.
Meséiben nagyrészt állatokat szerepeltet, olyan rájuk jellemző vonásokkal, melyekből emberi tulajdonságok rajzolódnak ki. La Fontaine kigúnyolja a gyengeséget, főleg ha ostobasággal párosul. Az állatok társadalmát az emberekéhez hasonlóan írja le, a tanulságban pedig emberekre vonatkoztatja az eseményeket. Ezen keresztül bírálja éles iróniával a társadalom erkölcsét, az emberi gyarlóságokat.
Álljon a tiszteletére itt három ismert állatmese megszívlelendő tanulságaival Kosztolányi Dezső fordításában:
La Fontaine: A holló meg a róka
Holló úr ült a fatetőn
Csőrébe sajt volt, jókora,
S kit a jóillat csalt oda,
A róka szólt hízelkedőn:
"Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod."
A holló erre rendkívül örül,
Torkán egy hangot köszörül,
Kitátja csőrét, földre hull a sajtja
A róka felveszi és egyre hajtja.
"A hizelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke - vedd."
A holló ámul, pironkodva, végre
Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.
La Fontaine: A farkas meg a gólya
A farkasok nagyon zabálnak.
Egy farkas idején a bálnak
Mindent úgy össze-vissza falt,
Hogy - mondják - majdnem belehalt:
Torkán akadt egy csont, szorult a gége,
Még azt se ordíthatta, vége.
Ekkor jön az oltalmazója,
Egy jelre, odament a gólya
S műtétet végzett rajt, hogy életét megója.
Kivette a csontot s a jó szolgálatért
Már kérte is a bért.
A farkas így szólt erre: "Tessék!
Még kérni valód is akad!
Hát, gólya néne, nem fizetség,
Hogy visszahúztad torkomból nyakad!
Menj, háládatlan, rút alak:
Aztán többé ne lássalak."
La Fontaine: A beteg oroszlán meg a róka
Az oroszlán nagybetegen feküdt
A barlangjában, sok hivével
Nyomban tudatta mindenütt,
Hogy követüket küldenék el
Meglátogatni a királyt
És hangsúlyozta, legkivált,
Hogy lesz a küldöttségre gondja,
Oroszláni szavára mondja;
Irást ad, hogy félni se kelljen
A foga meg a körme ellen.
Parancsot gyors tett követett;
Minden állat küld követet.
Csak egy maradt otthon s csalóka
Gúnnyal felelt neki a róka:
"Ha nézem itt a homokon
Elmenni nem tudok e kúsza nyomokon,
Mind arra tart, hol az oroszlán odva,
Egy sem tér vissza, bizakodva.
Ez megrendíti sziveinket,
Mentsen fel Ő Felsége minket.
Köszönjük kegyes írását nagyon,
El is hisszük, hogy jóba fárad,
De barlangján csak bemenet vagyon
És nem látjuk, hol a kijárat."
írta: Lulu