(gondolatok Dr. Dénes Zoltán: "Ünnep néprajza" című előadása tükrében)
Ünnep és hétköznap váltakozása maga az élet. Ünneptől ünnepig élünk, hiszen a ciklikusan ismétlődő ünnepek adják meg életünk ritmusát. Minden ünnepnek van előkészítő szakasza, amelyet az ünnepre való felkészülésnek nevezünk. Ebben az időszakban teremtjük meg az ünnep megülésének körülményeit. Felkészülünk lelkileg, ráhangolódunk az ünnepi eseményre, valamint eljuttatjuk a fontos információkat, amelyek az ünnepre vonatkoznak azokhoz, akikkel együtt akarunk ünnepelni.
Magányos ünnepek nincsenek és magányosan ünneplők sem. Ha nem tudom valakivel, vagy valakikkel megosztani az örömömet, a szeretetemet, akkor nem tudok ünnepelni. Az ünnep az együvé tartozás erősítésének a színhelye. "Minden ünnep az azonosság, létbizonyosság, tartós közösség és biztonság utáni vágynak a kifejezője - az idő könyörtelen múlásában az ünnep az első maradandóság-élmény". Az ember harmónia utáni vágya hatja át az ünnepet, hiszen kilépve a profán világból az ünnep szakrális világába kerül, ahol a harmónia élményét átélheti. Az ünnep az azonosságtudat, identitástudat megőrzésének és erősítésének színhelye. Az ünnepi információ, az ünnep helye és ideje, melyek legfontosabb alapelemi annak, hogy az ünnep létrejöjjön. Az ünneprontás például akkor jön létre, ha ezen hármas alapelem bármelyikét megváltoztatják. Ha téves információk jutnak el az ünnep helyére vagy időpontjára vonatkozóan. Esetleg az ünnep napja munkanappá van nyilvánítva. De ünneprontás, amikor az összegyűlt emberek nem ismerik az ünnepi információt, így nem tudnak ünnepelni, hiszen azt sem tudják, hogy miért is vannak ott. Az így kialakult csoport, akik nem tudnak közösséget alkotni, hiszen nem értik egymás ünnepi nyelvét tömegnek nevezzük.
"A szellemi tudatszinten való találkozás hozza létre a közösséget, az ösztönös tudatszinten való találkozás pedig a tömeget." A tömeg kulturálódását a tömegkultúra biztosítja, amely leginkább az ember ösztöneire hat és ezeket manipulálja. A tömegben a kultúra értékét veszti, hiszen az előzőekben utaltam rá, hogy a tömeg nem közösség, egység, hanem tudat nélkül együtt hullámzó, sodródó emberek gyülekezése. Vegyünk egy egyszerű példát, az Augusztus 20-a megünneplését. A ligetben összegyűlnek az emberek, mindenütt sörsátrak, a bográcsokban rotyog a halászlé, a színpadon könnyűzenei együttesek szórakoztatják a közönséget és látszólag mindenki jól érzi magát. Tehát az ünnep egyik jellemzője, a matériák halmozása megtörtént. Az ösztöneink kielégítettek, nem vagyunk éhesek és szomjasak.
Az ünnep másik jellemzője a szellemi produktumok halmozása viszont nem történt meg.
A pódiumon beszédet mondók beszélnek az új kenyérről, egy fél mondatot az államiságról és egy fél mondatot se Szent Istvánról, arról, akinek az ünnepét ünnepeljük. Az ünnepi információ kimerül a "Jó étvágyat kívánok és az Egészségére" fogalmakban.
Elérkeztünk vizsgálódásunkban a jelképekhez. Ugye a fent említett példában is megjelennek a jelképek a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyér - és most itt gondolkoznom kell, hogy mi jelent meg, még ami esetleg köthető az ünnep jelképéhez - de nem jut több eszembe. Viszont a fagylaltos színes hirdető táblája, a sörsátrak árjegyzéke, a majorettek rövid szoknyás kislányai, illetve a roskadásig telt játékos sátrak csillogó pultjai ma is eszembe jutnak.
"Nem az értelem van felül, hanem az ösztön, nem a fény, hanem a homály, nem a paradiso, hanem az inferno, nem a magas, hanem az alacsony, nem a rend és a józanság, hanem a rendetlenség és a szenvedély" Az ökör, ha a szekeret húzza, szent állat. Ha felkerül, sárkánnyá változik? Az angyal, ha fent él, szent lény, de ha lemerül, ördögivé változik.? (Hamvas, 1988.)
Az ünnep fontos szereplői a jelképek. A jelképek szavak nélkül, tömören, sokszor az egész ünnepi információt magukban hordozzák. Vezetik az embereket, emlékeztetik az ünnep mondandójára és erkölcsi tanítására. A jelképek összekavarása az emberek bizonytalanság érzését erősítik. A tömegember bizonytalan, egyetlen bizonyossága a tömegben való lét. Még ha tudja is a helyes utat, választani a tömeg útját fogja. Ha bár Jézus elítélésekor jól tudják személy szerint ártatlanságát, együtt mégis Barabbást kiáltanak.
?Van még egy dolog, ami miatt a tömegember vonakodik az ünnep valódi megünneplésétől. Ez az áldozathozatal. Áldozathozatal nélkül nincs igazi ünneplés. Az áldozat a közösséget megújítja. Így teremti meg a szabad érintkezést azzal a világgal, amely e megújítás nélkül zárva maradna? Az áldozathozatal a tömegember számára puszta értelem nélküli szenvedést jelent, mert ösztön szinten nem lehet felfogni annak értelmét.?
Az ünnep lényegét a látható dolgok, a jelek segítségével kell láthatóvá tenni. Ily módon szükség van az ünnep megkülönbözető jegyeire is, de nem a jeleket kell ünnepelnünk, hanem csak azok segítségével. Nem az adventi koszorú gyertyáinak drágasága emeli magasabb szintre az ünneplés minőségét!
Az ünnep ideje a szent idő. A régi nyelvben az id nap, a szent nap kifejezést használták.
A profánból a szakrális világba való szellemi átlényegülést. Életünk hétköznapok és ünnepek ritmikus váltakozása. Egy napunk profán percek és szakrális percek váltakozása. Életminőségünk javulását hozhatná, ha észrevennénk, és nagyobb figyelmet áldoznánk szakrális (szent) perceinkre. Ezzel a mondattal kívánok mindannyiunknak BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSONYT és BOLDOG ÚJ ÉVET!