A család a Németországi Hund törzsből származtatja magát. Az ősi fészek a thüringeni erdő mellett van. A "Wenck" birtok székhelyet, a "heim" pedig oda valót jelent.
A XVI. században Venck János apát volt, Wenck Henrik pedig a máltai rend nagymestere.
Wenck Dániel 1559-ben I. Ferdinánd német-római császártól nemességet kapott. Wenck Ágoston szintén birodalmi nemességet kapott II. Rudolf római császártól és a wenckheim előnevet. Wenck Sebestyén tüzérségi főtiszt 1658-ban Győrben a török ellen harcolt. Utóda Wenck Kereszt János bölcsész és orvos, Mária Terézia 1748-ban lovagi címet adományozott és a Wenckheim családi nevet vette fel. Fia Wenckheim József Ágoston, birodalmi lovag, osztrák állami tanácsos, és korlátnok. Felesége báró Harruckern Cecilia
E családban 3 gyermek született József ( 1733-1803) altábornagy, bárói és grófi címet kapott, felesége báró Grúber Terézia.
Wenckheim György pap, főesperes, Ausztria legfelsőbb törvényszéki tanácsosa volt.
Wenckheim Xavér Ferenc szintén katona, altábornagy, 1794-ben hősi halált halt.
Gróf Wenckheim József altábornagy és Grúber Terézia házasságából született 1780-ban gróf Wenckheim József Antal, 1803-tól Kígyós, Békés, Aradszentmárton, és Székudvar ura.
Három felesége volt: ketten utód nélkül fiatalon elhunytak, a harmadik feleség Scherz Krisztina (1825-1849) szintén fiatalon meghalt. Ebből a házasságból egy gyermek született gróf Wenckheim Krisztina ( 1848-1924), három évesen árván maradt, édesapja is elhunyt. 1872-ben első unokatestvéréhez ment férjhez, Wenckheim Frigyeshez. Frigyes gróf építette a szabadkígyósi kastélyt, 1874-1879-ig, Budapesten a mai Szabó Ervin Könyvtár épületét, A családban 7 gyermek született. Ezek közül József örökölte a kígyósi kastélyt és birtokot. Az ő házasságából 2 gyermek született, Dénes és Krisztián. Dénes repülős zászlós 1943. decemberében Kijev mellett hősi halált halt, Krisztián, aki szüleivel Algírba menekült, 1923-1975-ig élt. Krisztiánnak két gyermeke él Frigyes (1950) és Alice (1953) Frigyes Németországban él családjával, két gyermeke van, Denise (1986), és Krisztián Tasziló(1988), a kígyósi Wenckheim birtok örököse.
A család a II. Világháború elől nyugatra emigrált, és szétszóródott a világban.
Kígyóson, (új, és ó!) az ősi birtokon 1997. aug. 20-24 között tartották az I. Wenckheim Világtalálkozót. Sok családtag hazajött, hogy megismerje eredetét, történelmét, sok családtag ekkor találkozott először. Újkígyós önkormányzata ekkor posztumusz díszpolgári címet adományozott Wenckheim József Antalnak (1780-1852), Újkígyós megalapítójának. Ő volt, aki 1815-ben meghonosította a dohánytermesztést a kígyósi pusztán. Ő maga is ide költözött, letelepített Szeged környékéről 100 dohánykertész családot, és ezzel elkezdődött Újkígyós története.
Gróf Wenckheim Dénes
Antal gróf legfiatalabb gyermeke I. Dénes, aki nemcsak a vármegyében, de az egész országban elsőrangú szerepet játszik. Országszerte elismert, zseniális gazda, aki megértette a kor intő szavát, és a régi gazdálkodási formát felváltotta a modern, reform gazdálkodással. Vállalkozó szellemű főúr, aki a vármegye és az ország közügyeit élénk érdeklődéssel figyelte, azok intézésében is részt vett. Elnöke volt a hosszúfoki Ármentesítő Társulatnak, tagja a vármegyei Közigazgatási bizottságnak, igazgatósági tagja a bécsi Zsoké-klubnak, a Magyar Országos Kaszinónak, a Békés vármegye Alkotmányvédő Bizottságának. Elnöke volt a Békés vármegyei Gazdasági Egyesületnek. 1861. október 20-án született. Bécsben. Ott nőtt fel. Magyarországra hazatérvén hamar elsajátította a magyar nyelvet. Képzett gazda, a dobozi uradalomban működött Rudolf gróffal. Minta gazdasággá fejlesztette békés megyei birtokait. A dobozi uradalomban 400 holdon holland és belga mintára világhírű veteményes öntözést honosított meg, a hozamot tízszeresre emelte. Szociális érzékenységét bizonyítja, hogy a dobozi és vésztői teljesen vagyontalan és bérletet sem tudó kisembereknek 600-600 összesen 1200 hold földet bocsátott évenként rendelkezésükre, alacsony bérleti áron. Az idős, munkaképtelen gazdasági munkások segélyezésére 12 ezer koronás alapítványt hozott létre, amelyet a község kezelt a vármegye felügyeletével a kamatokat évente rokkant munkásoknak osztották ki. Dobozon díszes kriptát, római katolikus templomot és iskolát építtetett.
Bécsben híres versenyistállót is tartott, lovai derby győztesek voltak Hitvese: unokafivérének W. Frigyesnek leánya, Friderika grófnő volt. 1896. febr. 17-én kötöttek házasságot, az ókigyósi templomban. Négy gyermekük született, Denise, Lajos, Cecilia, Friderika.
Scherz Krisztina
Ő volt az, aki megmentette a kígyósi, a békési, a székudvari, aradszentmártoni birtokokat, és ezzel az életével fizetett.
Gyulán született 1825. aug. 8-án. 1847. november 25-én feleségül vette az idős Wenkcheim gróf, 2 év múlva leányuk született, akit szintén Krisztinának kereszteltek. A kígyósi uradalmat nagy tragédia rázta meg, amikor 1849. augusztusában az ifjú grófnő 24 évesen meghalt, árván hagyva kislányát aki alig volt 4 hónapos. Az idős gróf nem tudta a nagy tragédiát feldolgozni, 3 évvel később ő is elhunyt.
Gróf Wenkcheim Krisztina (1849-1924) élettörténete még 100 év múlva is nagy érdeklődésre tarthat számot. Férje gróf Wenckheim Frigyes mellette futott be fényes karriert, s a megyénk is szegényebb lenne számtalan intézménnyel és a család is ekkor élte fénykorát. Krisztina jóindulatú, emberséges, gyengéd, szeretetreméltó egyéniségéről regék élnek még ma is. 8 éves korában fogadta az uralkodó párt, FerencJózsefet és Erzsébet királynét, erre az alkalomra egy diadalkaput állítottak, melyen az uralkodópár üdvözlése volt felírva. Erzsébetnek később palotahölgye lett.
Ókígyóson 1874-79 között épült meg a kastély, Ybl Miklós tervei alapján, a fiatal pár W. Frigyes és Krisztina építtette. 1872 júniusában kötöttek házasságot. Krisztina grófnő az ország leggazdagabb és legboldogabb mennyasszonya volt. A nászajándékát az árvaháznak ajándékozta. Boldog házasságukból 7 gyermek született. A Wenckheim uradalom ebben az időben élte fénykorát, építettek vadászkastélyt, a budapesti Wenckheim palota, a Mányoki u 3. sz. alatti villa, közben a föld is gyarapodott, ez időben 100 ezer hold volt a családi birtok. A gyermeknevelésen kívül számtalan hivatali elfoglaltsága volt a családnak és mindenkin igyekeztek segíteni. A házaspár 1884-ben Újkígyósnak eladta a község nyugati határában elterülő földingatlant, amit dohánykertészek béreltek. 1921-ben Krisztina Újkígyós községnek adományozta a Szent Imre telepet. A trianoni békediktátummal a román területen maradt a székudvari, szentmártoni, borossebesi márványbánya, és uradalmak. Frigyes a férj 1912-ben, Krisztina 1924. szeptember 24-én halt meg. Ókígyóson a családi kriptában alusszák örök álmukat.
Életük során jótékony adományaik ma is példaként szolgálnak, amelyekről a teljesség igénye nélkül emlékezzünk!
Krisztina grófnő esküvője emlékére 100 ezer forintos alapítványt hozott létre, a megyei árvaház építésére, ami Gyulán került megépítésre. Ez az épület is Ybl Miklós tervei alapján készült el, 1874. októberében birtokba is vették. A Gyulai Nőegyletnek 45 éven át volt az elnöke. Havonta átlagban 80 személyt támogatott különböző összegű pénzekkel. Támogatta még az özvegyeket, betegeket, időseket, az iskolás gyerekeket ruházta, az idős szegény nők részére menhelyet hozott létre, amit Stefánia Menhelynek nevezett el. Krisztina grófnő 1919-ben megvásárolt egy házat, ott állították fel a népkonyhát. 1891-ben az árvaház részére 3 hektár kertet vásárolt. Az intézmény fennállásának 25. évfordulójára egy kápolnát építtetett. Az adományok sorából nem szabad kihagyni az 1857. évben a gyulai kórház ágyalapítványára adott 1500 forintot. A férj W. Frigyes, 1899-ben a kórház részére 1500 forintot adományozott. Emléküket a kórház falán egy márványtábla őrzi.