Péntek, 2017. Június 23.Zoltán napja  

  Rovatok
. Kezdőlap
. Csemegéző - Ajánló
. Pályázat
. Kitekintő
. Tallózó
. Mozi - Színház
. Könyvajánló
. Olvasóink írták
. Napraforgó
. Korábban írtuk
. Kék Bolygó
. Bemutatkozunk
. Webtanterv
. Archívum
 
 

  Menü
. Kultúrjog
. Kiállítások
. Játszótér
. Linkek
. Kulturális szaknévsor
. REGCIVIL
. Keresés
. Hírlevél
. Partnereink
. Honlapok
szerverünkön
. Impresszum

Szolgáltatásaink
. Szerver üzemeltetés
. Hirdetés
 
 

  Hirdetés


 
 

  Keresés


 
 

  Évfordulók
Évfordulók
1970
E napon hunyt el Fekete István író

 
 

  Kitekintő: A román és német kultúra együttélése és egymásra hatása Eleken

Kedves Olvasóink! A Balassi Táncműhellyel együttműködve új cikksorozatot indítunk, ahol többek között szakdolgozatokból közlünk részleteket. Az írások általában különböző néprajzi témákat dolgoznak fel.

Emlékmû a kitelepítésrõl1. rész - A szakdolgozat célja, tárgya

A XIX. század eleje, a reformkor hazánkban, és egész Európában a nemzeti öntudat erõsödését, s ezáltal a népi kultúra iránti érdeklõdés (gyökerek, hovatartozás keresése) fellendülését jelentette.

Hazánkban ekkor indulnak az elsõ népdalgyûjtések, bár ekkor még tisztázatlan mi is az, amit gyûjteni kell, mi tekinthetõ népdalnak, s egyáltalán népi kultúrának. Mi a népdal valójában?

„Az Egyetemes gyûjtemény mottója szerint a népdal a néptõl öntudatlanul teremtetik”. (Paksa K.: Magyar népzenetörténet 15. o.)

Bár a fentiekben népdalról beszéltem, de ugyanezek a kérdések és megoldatlan problémák voltak jelen a népi kultúra minden területének feltérképezése során, melyben a népzene és népdalgyûjtés talán a leginkább kutatott terület volt.







A mozgókép megjelenésével megindult a táncok szisztematikus gyûjtése is, s ezzel együtt a tudományos igényû elemzés, rendszerezés, mely napjainkig folyik.

         A háború utáni években újra felélénkült az érdeklõdés a népi kultúra, népzene és népszokások iránt, s nem csak a magyar, hanem a hazánkba betelepülõ nemzetiségi kultúrák iránt is. Ekkor alakultak az elsõ néptáncegyüttesek, pávakörök, hagyományõrzõ együttesek, melyek egy része a mai napig is mûködik, s saját települése kultúrájának megõrzésére, ápolására tudatosan törekszik. Így van ez Eleken is, ahol a lakosság nagy részét németek és románok, mint nemzetiségek, teszik ki.

 A két népcsoport kultúrájáról külön a németekérõl és románokéról már sok gyûjtési adattal rendelkezünk, azonban kettõjük kapcsolatáról, együttélésérõl, esetleges konfliktusaikról, illetve az együttélés során bekövetkezõ hasonulásokról, vagy éppen elhatárolódásról már kevesebb szó esik.

A mai táncosokat leginkább a románok kultúrája érdekli, hiszen gazdag tánchagyomány maradt fenn a településen, s az eleki bálban még néhány éve is tanúi lehettünk hagyományos zenélési és táncolási módnak.

A németek hagyományait kutató oldalról is kevesebb érdeklõdés mutatkozik a román kultúra és annak esetleges hatásai felé, pedig a két nemzetiség több évszázada együtt él. Ennyi idõ alatt a kultúrák keveredése törvényszerû, egymás nélkül való, külön, külön történõ vizsgálata, elemzése nem adhat teljes képet a település kultúrájáról.

Szakdolgozatom célja a két nemzetiség hagyományainak, szokásainak, táncéletének egyes mozzanataiban fellelhetõ hasonlóságok, különbségek megmutatása.

A diplomamunka természetesen nem ad teljes képet a város kultúrájáról. Ahhoz, hogy hiteles képet kapjunk, szélesebb körû, szisztematikusabb gyûjtésre, tudományos szintû elemzésekre, összehasonlító munkára lenne szükség.

Célom, most nem is tudományos szintû elemzés, hanem csak néhány érdekesség bemutatása, egy-két szemelvény, adalék a két nép kapcsolatához.

A minél szélesebb körû gyûjtõmunka azért is sürgetõ, mivel egyre kevesebben vannak azok a helyi lakosok, akik még a háború elõtti, érintetlenebb, hagyományos kultúra emlékét õrzik.

 

Személyes élmények, tapasztalatok

         1991 – ben kezdtem táncolni Békéscsabán, a Csaba Nemzetiségi Táncegyüttesben, s így a tánccal való ismerkedésem nemzetiségi, elsõsorban Békés megyei szlovák táncokkal kezdõdött. Mivel az együttes repertoárjában szerepeltek eleki román táncok, már ekkor tanultam eleki táncokat.

         1992 – tõl Gál László, eleki táncos, a Népmûvészet Ifjú Mestere, mint állandó táncpedagógus mûködött közre az együttesben, akinek köszönhetõen mélyebben megismerhettem az eleki hagyományokat, s õ hívott meg életem elsõ eleki román báljára, melyet azóta is rendszeresen látogatok. Ennek köszönhetõen megismerhettem a helyi hagyományõrzõket, mindenekelõtt Laci apukáját, Gál Györgyöt, aki e dolgozat elkészítéséhez a legtöbb segítséget nyújtotta nekem. Tapasztalt, rutinos riportalanyként, minden részletre kiterjedõen válaszolt kérdéseimre, sokszor jobban tudta mire is vagyok kíváncsi, mint én magam.

         Õ ismertetett meg Zimmermann Ferenccel és feleségével, Veronka nénivel, akik a német szokásokról és táncéletrõl, gyermekkori emlékeikrõl meséltek szinte kifogyhatatlanul. A gyermekéletrõl, táncokról és táncos szokásokról szóló fejezetekben elsõsorban az õ elbeszéléseikre támaszkodtam.

         A hármójuk segítõkész közremûködése nélkül nem jöhetett volna létre ez a dolgozat, s ezúton szeretném nekik megköszönni azt a fáradhatatlan és szívélyes segítséget, melyet az Eleken töltött néhány nap alatt tanúsítottak.

 

1.    A román nemzetiség Magyarországon

Magyarország területén belül román nemzetiségek elsõsorban Csongrád, Békés és Hajdú-Bihar megyében élnek. Lélekszámuk ma körülbelül 25 ezer fõre tehetõ, ez az ország lakosságának mintegy 0.3%-a (Pálfy Gy.: 1986.)

Mikortól beszélhetünk román nemzetiségrõl Magyarországon?

A történelemtudomány, és egyéb társtudományoknak köszönhetõen ma úgy tudjuk, hogy a török hódoltság után lakatlanná vált területekre a 17-18. században érkeztek hazánkba, más, német, szlovák, délszláv telepesekkel együtt, illetve a 19. századi újabb betelepedések során. (Sárosi B. 1984.)

Teljesebb képet kaphatunk a magyarországi román nemzetiségrõl akkor, ha tudjuk, hogy honnan származnak a mai magyarországi románság elõdei.

„Néptánc és hangszeres zene tekintetében a magyarországi románság hagyományai két, egymástól jól megkülönböztethetõ részre oszthatók. Az északibb területen Méhkerék, Pocsaj, Bedõ, Körösszegapáti hagyományai a bihari, délebbre pedig Elek, Kétegyháza, Pusztaottlaka, Battonya, Magyarcsanád táncai, tánczenéje az Arad vidéki és bánáti román táncdialektusok nyugati szélét jelentik.” (Martin György, 1978.)

A néptánc- és népzenekutatáson kívül nyelvészeti érvek is alátámasztják ezt a feltételezést, hiszen az északi területeken a bihari nyelvjárást, a déli részeken pedig a bánáti nyelvjárást használják. (Petrusán Gy., Martyin E., Kozma M., 2000.)

Népi kultúrájuk felfedezése és a kutatások megindulása a 19. század végére, 20. század elejére tehetõ, mely a két világháború közti zaklatott politikai életben megtorpant, majd a világháború után újra lendületet vett. (Felföldi L., Pesovár E.: 1997.)

A magyarországi román néptánc és népzene a 70-es évek táncházmozgalmának megindulásával került igazán a figyelem központjába és kisebb szünetekkel azóta is élénk érdeklõdés követi.


 

2.    Az eleki románokról

Az eleki románok, más települések román nemzetiségeihez hasonlóan, a 17-18. században települtek Magyarországra. Õk az Arad vidékérõl és a Bánátból érkezõk leszármazottai. Egy részük a szomszédos Kétegyházáról települt át az Eleken élõ, fõként német ajkú német gazdák portáira bérmunkásként.

 A hazai románság ma egyik legismertebb csoportját alkotják, mely tánchagyományuknak, illetve hagyományõrzõ néptáncegyüttesük kitartó munkájának, a háború utáni szisztematikus néptánc - és népzenegyûjtéseknek (ebben az idõben, 1947-ben alakult az Eleki Román Hagyományõrzõ Néptáncegyüttes), valamint a hetvenes években fellendülõ táncház-mozgalomnak köszönhetõ.


Békés és Arad megye, Bánát


 

3.               A német nemzetiség Magyarországon

     Már a honfoglalás korában, az Árpád-házi királyok rokoni kapcsolatai és a nyugati katolizáció révén sok német lovag és szerzetes telepedett le Magyarországon, rajtuk kívül azonban nagy számban érkeztek parasztok, földmûvelõk is, ugyanis a 11-12. századi Magyarországon elsõsorban földmûvesekre volt szükség. Az ekkor érkezõ németek még többé-kevésbé zárt földrajzi egységben telepedtek le, mint például Erdélyben.

     A betelepítések következõ szakasza a tatárjárás utáni idõszak, IV. Béla uralkodásának ideje, amikor már „a német telepesek más nemzetiségû falvak gyûrûjébe ékelõdtek.” (Ács Z.: 1986.)

         A török elleni háborúk, a Rákóczi-szabadságharc és a csatákkal együtt járó, illetve azokat követõ járványok megtizedelték az ország lakosságát. Ebben az idõben, Európában ugyanakkor hirtelen népességnövekedés következett be. E két tényezõ következtében indultak meg az elvándorlások, betelepítések.

         A Magyarországra érkezõ telepesek ekkor fõleg németek, kezdetben katolikus németek voltak, akik a bécsi udvar szerint a kultúra hordozói. Egyes feljegyzések szerint az udvar a forradalmakra és nyugtalanságra hajló magyar vért a némettel akarta szelídíteni.

 (Ács Z.1986)

         Fontos tudni azt is a Magyarországra érkezõ németekrõl, hogy nem szegény, elesett napszámosok voltak, hanem sok esetben jó felszereléssel, állatokkal rendelkezõ parasztok, a család legfiatalabb fiúgyermekei (szerencsét próbálók), akik otthon már nehezen juthattak volna földterülethez (a család nem akarta a birtokot osztani).

(Kováts Z.:1997.)

Magyarországra tehát - a honfoglalástól eltekintve - két hullámban érkeztek német telepesek: a középkorban többségében észak- és közép-németek érkeztek, valamint a 18. században Dél- és Nyugat-Németországból jöttek telepesek.

         A magyarországi, s ezzel együtt az eleki németség történetének utolsó pontja az 1944-47 közötti idõszak, ami a betelepítéssel ellentétes kitelepítési szakasz - bár a kitelepítés szó helyett kifejezõbb a kihurcolás, kiüldözés fogalma - amikor is az akkori politika különbözõ külsõ hatásoktól vezérelve szétdúlta a német családokat, s sokan az ország elhagyására kényszerültek. (Kováts Z.: 1997.)

 

4.    Az eleki németekrõl

A Békés megyei, eleki németek a 18. századi betelepítés-hullámmal érkeztek hazánkba, a 150 éves török uralom után. Egészen pontosan 1724-ben és 1734-ben telepítette le a térség új földbirtokosa Harruckern György. Az eleki németek Bajorország északi részérõl, Würtzburg és Bamberg térségébõl jöttek, vallásuk szerint római katolikusok. (Mester Gy.:1976.)

 

Németország - Würzburg és Bamberg

 

„Figyelemre méltó, hogy német nyelvészek szerint Elek népe egy frank-bajor dialektust beszél, azaz a betelepülõk egy része az igen széttagolt, sok-sok kisfejedelemségbõl álló Frankóniából is jött.

 … a német falvak közül Elek… azok közé tartozik, ahova az elûzöttek nemcsak visszatérnek, hanem az itthon maradottakkal összefogva szép ünnepségsorozatot képesek rendezni.” (Kováts Z.: 1997.)

     Ennek az ünnepségsorozatnak része, kitûnõ példája az Elekiek Világtalálkozója, amelyet hagyományosan 1990 óta kétévenként rendeznek a városban, s amelyre ötödik alkalommal az idén is sor kerül.

 

Kapcsolódó fotó: Szoborcsoport a németek kitelepítésének emlékére
Elek 2002.
(Mellékletek 5.)

 

 

Folytatjuk...

 

Írta: Hegedûsné Farkas Lilla (2002)
Témavezetõ: Dr. Felföldi László


Az írás eredetiben az alábbi linkre kattintva olvasható:

Balassi Táncegyüttes

 

 
2007. October 14, Sunday 
 

 





Kezdőlap : Kitekintő : Tallózó : Mozi-Színház : Bemutatkozunk : Olvasóink írták : Könyvajánló : Pályázat : Csemegéző : Archívum
Kulturális szaknévsor : Linkek : Keresés : Fórum : Impresszum
Szerver üzemeltetés : Hirdetés


Legyen Önnek is honlapja! Készítette, szerkesztette, tárhely: CSABAPROG Kft.